A Coca-Cola Esport Center által szervezett eseményen jártunk márciusban, ahol jobban megismerhettük a gamer szubkultúrát interjúalanyainknak köszönhetően. Az első két interjút olvashatjátok:
1)
Látogató, 25 év körüli srác:
Miért látogatod ezeket az eseményeket?
Most vagyok ilyen rendezvényen először. Kíváncsi voltam, hogy milyen egy ilyen esemény. Azt hittem, hogy ez olyan lesz, mint amit külföldön látsz, hogy lesz közvetítés, nagyobb tömeg, több ember.
Mivel szoktál játszani?
LOL-ozom.
Vannak példaképeid?
Nincsenek, nem is annyira ismerek gamereket.
Szerinted vannak a gamer szubkultúrának olyan elemei/elvárásai, amit be kell tartanod, ha a szubkultúrához szeretnél tartozni?
Szerintem nincsenek, én legalábbis nem tudok ilyesmiről.
Szerinted van közösségteremtő ereje a számítógépes játékoknak vagy inkább magányos elfoglaltság?
Persze. Könnyen lehet ismeretségeket szerezni. Ha nem is ismeritek egymást régóta, de ha mondjuk melletted ül és játszotok, az már egy csapat. Ha otthon játszom, akkor is barátokkal játszunk.
Gondoltál már arra, hogy megélj ebből?
Persze, szerintem erre már mindenki gondolt, aki játszik.
Teszel ezzel kapcsolatban lépéseket?
Voltam már ingyenes versenyeken, de nem nyertem semmit. Legalább megpróbáltam.
2)
2 gamer fiú 20-25 évesek, a jótékonykodó pultnál dolgoztak.
Milyen játékokkal játszotok és mennyire komolyan?
Tomi: Alapvetően ha az időm engedné, napi 6 órát is játszanék. Én inkább kreatív játékokkal játszom. Leginkább chilles, monoton játékokkal. Például Minecraftozni vagy Overwatchozni, ami kicsit kompetitívebb. Élvezem a világát, kikapcsol, nem feltétlenül azért játszok vele, hogy jó legyek benne.
Barnabás: Nekem a laptopom kora miatt kevesebb játékkal van lehetőségem játszani. Minecraftozni én is szoktam, ha ilyen nyugodtabb játékot akarok játszani. Ha meg kicsit darálósabbat, akkor a San Andreassal szoktam játszani. Régebben Fifáztam is. Meg telefonon is szoktam játszani online társasjátékokkal.
Szoktatok hasonló eseményekre járni, mint a mai? Mennyire rendeznek Magyarországon ilyen jellegű eseményeket?
Tomi: Szerencsére egyre több van és szoktunk is járni. Saját szórakozásunkra is illetve az alapítványnak segíteni, önkénteskedni, adományokat gyűjteni.
A streamerek mennyire a gamer szubkultúra tagjai? Inkább gamerek vagy inkább Youtuberek?
Tomi: Abszolút gamerek. Egyébként akik streamelnek, olyan 60-40 oszlik meg a Twitch javára. Ez egy olyan platform, ahol streamelni lehet a játékokat. Youtube-ra egyre kevesebben töltenek fel játékos videókat.
Alapvetően a gamerek indították el a streamelést mind Youtue-ra mind a Twitch-re.
Ti próbáltatok már pénzt keresni a játékkal?
Tomi: Alpavetően ebből nem lehet megélni ha az ember otthon ül és a négy fal között játszik. De ha streameli, akkor jobban meg lehet. Van olyan gamer Magyarországon aki megél már belőle. Abból nem is egy. Viszont ha valaki csak játszik és a kompetitív részéből akar megélni, arra itthon még nincsen példa. És lehetőség sincsen annyira 5 éven belül, én úgy látom.
Barnabás: Igen, de alapvetően el kell menni versenyekre és azt ott meg mindenképpen streamelik. Szóval akkor sem otthon a négy fal között él meg valaki belőle.
Mit ért el eddig magyar gamer nemzetközi szinten?
Tomi: Volt magyar csapat, aki kijutott külföldi versenyre, Kárpát-medencei szinten még nyertünk is a League of Legends-el. Illetve van egy magyar játékos egy nagy nemzetközi csapatban, aki világszinten is nyerő. De ez kevésbé jellemző.
Ti törekedtek ilyen szintre?
Tomi: Nem, mert kell egy olyan kapcsolatrenszer ehhez, ami nekünk például nincs meg. Emellett kell hozzá egy bizonyos személyiség is. Hogy tudj kamera mellet feszültség nélkül beszélni, úgy, hogy tudod, hogy a kamera túloldalán mennyi ember figyel téged.
Barnabás: Kell egy kezdő felszerelés is. Hogy meglegyen egy alap technikád, amivel tudsz streamelni. Nem minden gép bírja el alapból a játékokat sem. A stream mégjobban drágítja a dolgokat. Valószínűleg sokáig nem is hoz még pénzt először, ha ebből akarsz megélni, akkor sem.
Tomi: Sokáig egyáltalán nem is lehetett vele keresni Magyarországon. Ma már egész jól lehet, de leginkább közösségi finanszírozásból kapnak pénzt a játékosok. Erre egy jó platform például a Patreon rendszere. Amin keresztül tartalomgyártókat lehet támogatni. Nem csak gamereket, zenészeket, festőket is.
Mennyire magányos tevékenység?
Barnabás: Az a ritkább, ha az ember teljesen idegenekkel játszik. Ha multiplayer játékot játszol, tudsz beszélgetni közben a többiekkel. Ha belekerül az emberek egy ilyen társaságba, viszonylag egyszerű olyan játékot találni, amibe esetleg te vezeted be a másikat vagy fordítva így már eleve van valaki, akit ismersz.
Tomi: Vagy például az is gyakran előfordul, ha nem ismerek senkit és a játék bedob random emberekhez, és ha jó volt, akkor jelezhetjük egymásnak, hogy még egy-két meccset játszhatunk ebben a felállásban. Illetve egy csomó játék kifejezetten jutalmazza a játékost, ha több emberrel együtt játszik és nem egyedül.
A cosplay mennyire van jelen gamer rendezvényeken?
Barnabás: Van ennek egy olyan oldala is, ami olyan karakterekkel foglalkozik, akik nem játékokból származnak. Ezekre vannak külön események, például a Mondo Con. De például a PlayIT rendezvényeken is támogatják a jelmezeseket és van külön program számukra. Szóval szerintem egyáltalán nem válik egymástól.
M.L.
